Rólunk írták

Több mint kétszáz hajléktalan Kaposvár utcáin

(2008-11-25)

Somogyi Hírlap 2008. november 25. Vas András

Pénteken meghalt egy hajléktalan Kaposváron. A középkorú, utcán élő férfi megfagyott a gyenge mínuszokban – erre hosszú évek óta nem volt példa a megyeszékhelyen.

 

 

Mivel a rendőrség közigazgatási eljárása még tart, hivatalosan a Vöröskereszt Nyitott Kapu otthonában, közkeletű nevén a hajléktalanszállón sem tudják, ki volt az áldozat. A valóságban persze beazonosították, legalábbis az utcai gondozók „gyorsleltárja” alapján sejtik, ki költözött át egy boldogabb világba.

– A szálló jelenleg nagyjából negyven állandó lakója mellett napi szinten száztizenegynéhány hajléktalannal vagyunk kapcsolatban – mondja Kuczkó József szociális munkás. – A hideg idő beálltával aztán még további 150-180 fedélnélküli kerül képbe, azaz nagyjából 300 emberről tudunk Kaposváron.

 

Többségük még a legzordabb napokon sem hajlandó beköltözni a szállóba, inkább lépcsőházakban, kapualjakban, elhagyott pincékben-présházakban, ilyen-olyan összetákolt viskókban-sátrakban húzzák meg magukat. Vagy egyszerűen egy széltől jobban védett padon, bokrok tövében. A hipermarket környékén, a lakótelepeken, a garázsváros mögötti susnyásban, a kiserdőben, a Töröcskei-tónál. Vagy éppen az Arany téri garázsoknál, mint a pénteken elhunyt férfi.

 

- Jöjjön, Jani bácsi! – segíti ki Kuczkó József a vöröskereszt kocsijából az első ránézésre úgy 70 éves férfit. Akiről kiderül, hogy sokkal fiatalabb, persze a 13, utcán töltött év nem múlt el nyomtalanul. Anno maszek fuvarosként saját házra is tellett neki, ám összekapott az asszonnyal, aki kipaterolta otthonról. Azóta amíg lehet, az utcán lakik.
– Tavaly is behoztuk – meséli a szociális munkás –, a telet nálunk húzta ki, aztán tavasszal visszament.

Ahogy a többiek is. Az utcán élők többsége ugyanis nem bírja a kötöttségeket, s nem akar alkalmazkodni senkihez. Éppen ezért előfordul: valakit délután bevisznek a gondozók, másnap miután átmelegedett, lefürdött és kialudta magát, már megy is vissza a megszokott vackába. Persze nem csak a tömegiszony miatt, elhatározásukban nagy szerepet játszik az alkohol is. Illetve annak várható hiánya..

 

– Itt a szállón is szinte mindenki iszik, de kispályások az utcán élőkhöz képest – legyint Kuczkó József. – Ott napi négy-öt liter bor az átlag.
Mivel a segély vagy a nyugdíj 27-30 ezréből nem futná a napi „betevőre”, így kukáznak, koldulnak, alkalmi munkákat végeznek, vagy a nagyobb boltok előtt pumpolják a vevőket – állítólag a bevásárlókocsik vissza- viteléből két-háromezer forint is összejön egy nap... Ők ebédelni sem járnak be a szállóra, a teajáratot várják, ahol konzerveket is kapnak, amikkel kihúzhatják másnapig. És bármilyen meglepő, megosztják, amijük van.

 

 

      Sőt, figyelnek egymásra – állítja Kuczkó József. – Legalábbis a hidegben. Ez a mostani hirtelen jött, így fordulhatott elő a haláleset. Másnaptól viszont már éltek a szokásos beidegződések: éjjel felkeresik egymást, ha valaki nagyon berúg, megsétáltatják... Ha valami nagy baj van, elmondják a gondozóknak.
Legalábbis akiben megbíznak. Jani bácsi például láthatóan bizalmatlanul nézelődik a szállóban, szorosan fogja motyóját, mintha valaki el akarná venni tőle. Sokáig győzködték az öreget, mire ráállt a beköltözésre: igazából a tüdeje miatt bólintott rá az invitálásra, no és szombatra virradóra feloszlott a társasága. A trió egyik tagja megfagyott, a másik pedig ezután felment Pestre... Jani bácsinak a szálló maradt; amikor megkezdődött az ebédosztás, megvárta, míg a régiek leülnek állandó helyükre, majd az egyik sarokba húzódva komoran kanalazni kezdte a krumplifőzeléket.

– Az a baj, hogy kevesebb a kaja, mint a régi szállón – jegyzi meg kenyeréből nagyokat harapva az egyik fiatalabb lakó. – A fürdővíz is hidegebb, az épület is. No meg tele van füstérzékelőkkel, így nem lehet cigizni.
A panaszáradatból azt hihetnénk, visszavágyik a régi felvonulási barakkokba, ám kiderül, erről szó sincs. Sőt, állítása szerint az állandó „szállóvendégekre” jó hatással van az új környezet: kevesebb a veszekedés, a rongálás, még a szerelvényeket sem lopták el a fürdőből-vécéből. A régi hangulatból csak a távolságtartás és a különböző csoportok összetartása maradt meg.

 

– A kisebb klikkek megosztják, amijük van – meséli –, a kaját, a dohányt, a cigit. Együtt járnak ki a városba is, bár vannak, akik a hidegben sohasem mozdulnak ki. Minek is mennének: nézik a tévét, esznek, alszanak. Megvan mindenük...

A kategória további hírei

Teljes hírarchívum

Következő véradás

máj.

24

kedd

  • 7500 Nagyatád, Bajcsy-Zsilinszky u. 1. - 08:00-15:00
    Kórház-Vérellátó

Ezt követő időpont:
Május 25. (szerda)

  • 7400 Kaposvár, Kossuth L. tér 1. - 13:00-16:00
    Kapos Hotel (Lions Club)
  • 7562 Segesd, Teleki u. 2. - 13:00-16:00
    Művelődési Ház

Adj vért, és ments meg 3 életet! »

Széchenyi 2020