Henry Dunant

Henry Dnant a Vöröskereszt alapítója

Henry jómódú genfi család első gyermekeként született. Szülei olyan emberek voltak, akik nagyobb súlyt fektettek a jótékonykodásra, mint a javak felhalmozására és szívesen segítettek a szegényeken. Édesapja, a Gyámügyi Kamara önkéntes tagjaként, nagyon komolyan vette a svájci állampolgárként reá háruló kötelezettségeket és lelkiismeretesen foglalkozott a fiatalok és a rabok problémáival. Henry érzékeny fiúcska volt és amikor édesapjával a touloni börtönben látogatták meg a svájci foglyokat azt mondta: "Ha nagy leszek, írok majd egy könyvet, hogy kiszabadítsam őket." Érzékenységét gyengéd és jólelkű édesanyja ébresztette fel benne. Tizennyolc éves korára Dunant komoly és buzgón vallásos fiatalemberré vált. Ekkortájt családja elfordult a hivatalos egyháztól és egy másikhoz csatlakozott: az úgynevezett "Ébredés Egyházá"-hoz, amely a jótékonyságban testet ölt? hitet hirdette. 1853-ban szülei akaratának engedve bankban kezdett dolgozni, de mindeközben aktívan részt vett a Keresztyén Ifjak Egyesületei Világszövetségének (angol rövidítéssel Y.M.C.A.) megalakításában, amire Londonban került sor.

Dunant igen sokat tett azért, hogy az Y.M.C.A. olyan jelentős világmozgalommá válhatott, mint amilyen jelenleg. 1859-et írtak, a csatatér helyszíne pedig az olaszországi Solferino volt. 1859. június 24-én az osztrák monarchia és a francia-szárd szövetség hadseregei egy tizenhat órán át tartó csatát vívtak egymással Solferino észak-olaszországi falunál. Különösen gyilkos küzdelem volt, melyben 40.000 ember vesztette életét, illetve sebesült meg. Dunant nem szemlélte tovább tétlenül az eseményeket és hozzálátott, hogy segítsen. Castiglionéban, egy szomszédos falucskában fogott hozzá a sebesültek ápolásához. Egy "Chiesa Maggiore" nevű templomban rendezett be segélyhelyet. "Ápolónői" - minden képesítés nélküli helybéli asszonyok - követték Dunant-t az iszonyatban. Azelőtt soha nem foglalkoztak betegápolással, de most önfeláldozónak és türelmesnek bizonyultak. A szegény falusi asszonyok szeretettel ápolták a vadidegen külföldi katonákat és ismételgették Dunant szavait: "Tutti fratelli" - "Valamennyien testvérek vagyunk." Hazatérve könyvet írt "Solferinoi emlék" címmel, melyben a háború szörnyűségeinek leírása mellett új gondolatokat is felvetett. Sorsdöntő kérdést tett fel könyvében: "Nem lehetne létrehozni - békeidőben - magasan képzett, odaadó önkéntesekből segély-egyesületeket, amelyeknek célja háború esetén a sebesültek ellátása, illetve az ellátás megszervezése" A "Solferinoi emlék" első kiadására 1862-ben került sor. Vöröskereszt . . .

1863. október 23-án ült össze az első konferencia Genfben: 16 állam kormánya 31 küldöttel képviseltette magát. Dunant elképzelése a semlegességet illetően érvényesült és elfogadták javaslatát, miszerint semlegesnek kell tekinteni a mentőkocsikat, az orvosokat és asszisztenseiket, valamint a sebesülteknek segítséget nyújtó helybéli lakosságot. Valamennyi ország az egységes emblémát használta: a fehér alapon nyugvó vörös keresztet, amelyet feltüntettek a mentőkocsik oldalán, a kórházakon és az egészségügyi személyzet ruháján. Nemzetközi Humanitárius Jog . . .

1864. augusztus 22-én hosszas viták után 12 ország írta alá az I. Genfi Egyezmény 10 cikkét. Ez a dokumentum, amely mérföldkövet jelent az emberiség történetében, szavatolja a segítséget nyújtók semlegességét. A konferencia után Dunant Párizsba indult, hogy rendezze üzleti ügyeit, melyeket teljesen elhanyagolt humanitárius munkája miatt. Ám hiába ért el napról napra nagyobb eredményeket a Vöröskereszt, Dunant magánélete kudarcok sorozata volt. Harminckilenc éves korára morálisan és anyagilag teljesen összeomlott, elvesztette a Vöröskeresztnél betöltött funkcióját. Dunant megalázottan örökre elhagyta Genfet. Párizsban élt egy szerény szálláshelyen és rettenetesen szenvedett, szinte nyomorgott. Állandóan betegeskedett. A társadalom számkivetettjeként töltött évei beteggé tették és mély depresszióba taszították.

1887. júliusában, 59 évesen hazatért Svájcba, az ország keleti részén található faluba: Heidenbe. Itt ismét boldognak érezte magát.

1895-ben egy fiatal újságíró megmászta a Heidenhez közeli hegyeket, ahol hallotta, hogy a helyi kórházban fekszik egy idős ember, a Vöröskereszt megalapítója. Amint a jó újságíróhoz illik, Baumberger jó riportot szimatolt és levelet írt Dunant-nak, hogy meginterjúvolhassa. A megjelent újságcikk óriási visszhangot váltott ki. Dunant levelek százait és pénzadományt kapott. Végül 1901-ben Henry Dunant megkapta életművéért a legjelentősebb nemzetközi elismerést: az első Nobel-békedíjat. A díj dicsőséget hozott Dunant-nak és Svájcnak, és segített neki elfelejteni az elszenvedett súlyos megaláztatásokat.

82 évesen, 1910. október 30-án halt meg Napjainkban . . .

A valóság Dunant álmait is túlszárnyalta. Ma a világon 186 Vöröskereszt - Vörösfélhold szervezet működik. Négy Genfi Egyezmény és három Kiegészítő Jegyzőkönyv alkotja a Nemzetközi Humanitárius Jogot, mely biztosítja a sebesült katonák, a hadifoglyok, a polgári lakosság és a segítséget nyújtók védelmét háborús helyzetekben.

Következő véradás

ápr.

29

hétfő

  • 8700 Marcali, Orgona u. 2. - 11:00-16:00
    Civil Szervezetek Háza

Ezt követő időpont:
Május 02. (csütörtök)

  • 7400 Kaposvár, Füredi u. 146/A. - 9:00-15:00
    Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred

Adj vért, és ments meg 3 életet! »

Széchenyi 2020